MEGÍRTAM A NYELVVIZSGÁT! 

már csak sikerülnie kellene... 

Sose fogom megérteni, miért kell egy hónap arra hogy egy tesztes feladatsort és egy levelet egy hónap alatt javítsanak ki. Nem baj addig nem kell azon aggódnom.

Jó régen írtam, de most kivételesen készültem a vizsgára. 

Az elmúlt időben nem is történt velem semmi. Mostanság egy csomót tudok rajzolni, mert jönnek az ötletek, viszont a rajzóráimat elhanyagolom. Nem tudom miért járok. A tanár csak annyit mond, hogy jó amit csinálok, ami lássuk be itthon is menne... Szóval ahelyett, hogy hétfőnként egykor itthon lennék csak fél ötkor esek be az ajtón, és ez nem jó. 

Nekiláttam egy képregénynek is a napokban. Majd megírom a történetet, jelenleg csak vázlatom van. Ha lesz rá időm ide fel is teszem. 

Ma csak ilyen kis röviden jelentkezek, mert készítem az új designt ide meg GA5!-ra is. 

Szevasztok....

Már jó sok ideje nem írtam. Ezért bocsánatot kérek. Igyekszem nem hanyagonni a blogot, csak néha elkap a lustaság. 

Hol is kezdjem. A szünetben nem történt semmi világmegváltó. Megismerkedtem egy nagyon rendes sráccal, de erről majd talán egy másik részben részletesen is írok. 

Ismét felmentem chatre. Meg az msnem is megjavult, pontosabban rávettek a megjavítására. Ezt már egyáltalánnem bánom. Holnap igyekszem majd hozni néhány képet az új műveimről, de ma lusta voltam megcsinálni őket. 

Jövő héten ismételten megyek nyevvizsgázni. Ennek már kevésbé örülök, viszont így nem kell mennem pénteken suliba. Ezért csütörtökön meg tudom nézni az Alice Channel következő részét, feltéve ha nem felejtem el (megint). Most töltöm le az előző részt, kicsit megkésve, de most meg akarom nézni. 

Hát röviden, tömören és egy csomó dolgot kihagyva ennyi lenne. A lényeget azért megfogtam. 

Szevasztok...

MA csak egy képet hoztam. Hamarosan lesz részletes beszámoló is. 

ezen is túlestünk...

Nem volt valami nagy szám az osztálykirándulásunk, sőt kifejezetten elégedetlen vagyok vele. 

Tekeresre mentünk, ami ORfű mellett van. Mivel az időnek már köze sincs a nyárhoz, jóformán semmi nincs nyitva. Ebbe a kettőből egy bolt beletartozott, a másik pedig a Pécsi-tó másik partján van. A szállás... bevallom rosszabbra számítottam, de az most tetszett. Olyan kis otthonos volt. Kida mondta, hogy ha jövőre albiba megyünk, akkor ilyesmit keressünk. Egy nagyobb szoba és egy külön fürdő. 

Volt három cica is, akiket én megszerettgettem, és hivatalosan is megkaptam a macskás néni nevet. Pingpongoztunk is. Kidát nem tudtam elverni. Befigyel nála a kis gyakorlata. 

Isten igazából nem történt semmi, mert nem csináltunk semmi különöset. 

Ma pedig a többiek tizenegy óra előtt leléptek... hát ahogy péntek este illetve szombat hajalban pár ember festett, nem hiszem, hogy volán mögé kellett volna ülniük. Ők tudják. Szval mi is hazaértünk fél tizen kettőkor... durván 25 órát voltam el, ami valjuk be édes kevés...

Röviden és tömören nem történt semmi... és kicsit jobbra számítottam, de most már vége. Elvileg még gyulajra mennek majd, de én oda nem megyek A Nonoék pincéjébe lesznek asszem. Én amúgy se iszom sokat, és ha megis iszok valamit, az max egy pohár bor, de az is jó sok idő alatt. 

zárom soraimat, mert kissé kevesebbet aludtam, mint szoktam, szóval azt most megyek és bepótolom...

Végre egy hosszabb hétvége. Kicsit lazíthatok. 

Jó régen írtam. Igyekszem minnél sűrűbben frissíteni, de van, hogy csak felnézek a blogra. Valamelyik nap láttam, hogy elég sok látogató volt, szóval... szeretném megköszönni mindenkinek, aki feltéved ide, hogy megnézi a blogot! 

Visszatérve a hetemre. Csütörtökön történt csupán annyi, hogy jelentkeztem a nyelvvizsgára. Pécsett a Pollackon  leszünk megtalálhatók Sayuval. Ő angol komplexre megy, én pedig csak a német írásbelire. Kicsit aggódom, de remélem minden menni fog. 

Át is térnék rögtön a pénteki napra. Reggel úgy is indítottam, hogy a buszon bedőltem egy srác elé. Utólag vicces volt, de ott helyben azt hittem leég a pofám. Lehet hogy egy picit túldramatizáltam... lehet. Aztán a suliban olyan lassan vánszorogtak a percek, mint még soha. Magyar volt a negyedik óra. Azt hittem sose lesz vége. Nem volt semmi jó ötletem, de rajzolni akartam. Az egész órát a tömb fölé emelkedve töltöttem, de egy vonás nem született ez idő alatt. 

Osztályfőnökin bejött a Balázs. Ő lesz a tánctanárunk a szalagtűzőre. Van egy olyan érzésem, hogy a rock zenéhez szokott fülem sokkot fog kapni. Nem azt mondom, hogy nem szeretem a pop vagy épp a rap zenét. Csupán azt szeretném kifejteni, hogy a elektronikus zenéket nem szeretem, de kis mértékben elviselem. De hogy az egész tánc alatt az legyen... kicsit sok nekem. 

Most viszont továbblépnék. Délután Sayuval elmentünk Pécsre. Erre utaltam a bejegyzés címében. Hát már az odaút vicces volt. Sayu telefonja elkezdett csörögni. Az arcáról le tudtam olvasni, hogy vagy ismeretlen, vagy a volt pasija. Tévedtem. A hívás fogadását követő képek ezt mutatták. Miután letette alkezdett röhögni. Ekkor tudtam, hogy nem a görénynek titulált fiú volt. Egy volt osztálytársa hívta, meg akarta kérdezni miért hívta. Véletlenül.  A zsebében benyomódott. Azt a nevetőgörcsöt nem tudom leírni. Mondta, hogy nem ilyen hangra számított tőle. Végül egy óra zötykölődés után elértük a célunkat. Végül megtaláltuk a kiszemelt boltokat is. Bár számomra még mindig meglepő, hogy a Kereskedők házában van művészellátó. Azért sétálgattam én annyir, mert ott helyben is volt? Mondjuk ez is mutatja a szerencsétlenségemet. 

Még járkáltunk egy kicsit az Árkádba, ahol sokat vásárolgattam. Könnyedén elfogyott egy tízezres. Végül a 16:10-es busszal jöttünk vissza. Teljesen nyugottan ültem a buszon, erre fölszállt egy volt osztálytársam. Mondhatni annó ő volt a legjobb barátnőm, de ma már nem. Úgy gondolom túl sokat változtam, és vesztettem a toleranciámból. Nem bírom elviselni, ahogy nyávog, és elvárja, hogy minden búját-baját én oldjam meg. Szóval összébb húztam magam, és leszállásnál azért se néztem arra. Elegem van már, hogy tőlem várja a megoldást. Szóval negyed hatra haza is értem. 

Egyből nekiálltam kipróbálni új szerzeményeimet, valamint az új Mondót végigolvastam. Nagyon örültem, mikor megláttam a DEG cikket. Azt hittem a szeptemberibe teszik. Azt sajnos nem tudtam megszerezni, de helyette vettem egy másik újságot, amibe szintén volt egy interjú a bandával. Visszatértve... készítettem két rajzot a tustollakkal, és kipróbáltam a COPIC-os tűfilcet is. Nagyon jók. Végül úgy elhúzódott az egész, hogy hajnalban hagytam abba a rajzolást. 

Ennek lett a következménye, hogy ma délbe keltem fel. 

Hát mostanra ennyi. 

Szevasztok.