Vége a nyárnak. 

Aki eddig nem vette volna észre, annak most szólnék. 

Hétfőn hivatalosan is kezdődik az egyetem. 

Még nyár elején terveztem a folyamatos blog írást. Gondolom ez mindenkinek feltűnt, hogy hát... elmaradt. Mondjuk ha egyszer nem történik semmi említésre méltó, akkor nehéz egy értelmes bejegyzést összeállítani. 

Augusztus 27-31 tartó napokban átestem a gólyatáboron. A komolyabb feladatokból hál isten kimaradtam. Magyarán nem ittam pálinkát (csak minden mást), és nem kellett időre innom se semmit. Maga a gólyatábor nagyon jól sikerült. Sok emberrel megismerkedtem, de nem tudom kinek az emlékeiban maradtam meg én is. Most a következő feladat a kollégiumi szobatársaim megismerése. Szánom-bánom az egyikőjük nevét elfelejtettem, de majd vasárnap megkérdezem megint. 

Lassan teljesen feltérképezem Kaposvár utcáit, azonban még akadnak kisebb-nagyobb problémáim. Idővel ezeket majd orvoslom. 

Végezetül megpróbálom összegezni a nyarat. 

Legjobb pillanat: 
mondjuk, mikor megtudtam, hogy felvettek az egytemre.

Legrosszabb pillanat:
írhatnám, hogy a vége, de nem. Talán az egyik barátnőm mondata. Egy kicsit azt sugallta, hogy ő már nem igazán hisz a barátságunkban. 

Tanulság:
Ittasan nagyon beszédes vagyok.

Legújabb szerzeményem:
HP (Harry Potter) 6. kötete... végre az enyém... a kis drágaszááág...

Legnagyobb öröm:
Megszülettek a kiscicák, és meg is tartjuk őket. (ettől függetlenül, még mindig eladók!) 

Legmeglepőbb tény:
Anyu élvezte az animációs filmet, amire beültünk a moziban. 

Legszomorúbb hír:
A szüleim véglegesen eldöntötték, hogy elválnak. 

Szóval... volt jó is és rossz is ezen a nyáron. Egyenlőre nem tudom mit hoz a jövő, de optimistán készülök szembe nézni vele. 

Mindenkinek további jó hétvégét, és majd jelentkezek. 

Sziasztok.