Már az első sorok alkalmával igyekszem leszögezni, hogy én régen  yaoi fan voltam. Nem nagyon, de megismerkedtem különböző fajtáival. 
Azóta már eltelt 3-4 év. 
 

Kezdem az elején. Mi is a yaoi illetve a gyengébb verziója a shounen ai. Boys love csoportjába tartozik mindkettő, utóbbi a gyengébb fokozatot kapta meg, míg előbbi erősen korhatáros részleg felé kacsintgat. 

Utóbbi pár évben nem is foglalkoztam az ilyen dolgokkal, míg kicsiny életemben be nem pottyant Edit a szobatársam, Viola a szaktársam, Töviskapu a megrontásom kezdete, és a Shingeki no Kyojin nevű anime. Ettől kezdve pedig az ár vitt magával Tumblr és WeHeartIt falva bugyraiba, és most ismét ott tartok mint korábban. 

Sok emberrel ellentétben engem soha nem zavart ha valaki saját térfélről keres párt magának (azta milyen csudás megfogalmazás). A szüleim hál' istennek nem tudnak erről, de ha ide leírom - és megszállja őket az ihlet, hogy megnézzék a blogom - akkor most fogják megtudni. Vicces lenne... amíg nem említenék meg nekem. 

Az egész végül ott kötött ki, hogy gondolkozom egy hasonló témájú történeten, amiből akár komolyabb project is lehetne. Nem jelentem ki biztosan, hiszen csak egy kósza ötlet. El tudnám képzelni, hogy egy ilyen mangán dolgozzam. 
Persze nem most. 

Egyetem után egy évet szeretnék dolgozni valami kis helyen, ahol mondhatni megfizetnek, és nem dolgozom magam halálra. Mellette pedig szeretnék alkotni. Sokat, és különböző témájúakat és mindenek előtt olyanokat, amiket én is lefogadok, és rábólintok. 

Barátaimmal tervezgettük a nyári gyakorlatunk alatt, hogy egy évig összekültöznénk öten, egy albérletbe valahol. Dolgozgatnánk és mellette mindenki összpontosíthatna a saját projektjeire. 
Az ötletet én teljes mértékben támogatom, bár otthon nem hiszem hogy örülni fognak a hírnek. Idén... vagyis jövő nyáron, már szeretnék munkát vállalni, és az onnan megszerzett pénzt félretenni. A napokban felvettem a diákhitelem az elkövetkezendő 2 évre, de akárhonnan nézem azt ígyis-úgyis vissza kell térítenem, sőt még rá is fogok fizetni.